|
Mikor este elalvás előtt rád gondolok,
Mindig szépeket álmodok.
Amikor felébredek,
Az első gondolatom, hogy nagyon szeretlek.
Mikor felém lépdelsz,
Tudom, hogy köszönésképpen megcsókolsz, és átölelsz.
Mikor átölelsz, én is átölellek,
Magamban végtelenszer gondolok arra, hogy szeretlek.
Amikor viszonzom a csókodat,
Becsukom a szemem, és átölelem a nyakadat.
Számomra olyankor csak Te létezel,
Akkor a többi gondolat kiesik, mert nem kell.
Amikor beszélgetünk,
Amikor viccelődünk,
Amikor együtt nevetünk,
Amit mindketten szeretünk.
Szeretem, amikor mosolyogsz,
Amikor olyan édin vigyorogsz.
Szeretem, amikor olyan gyengéden nézel,
A szép kék szemeiddel.
Szeretem, amikor elmondod, hogyan érzel,
Amikor a szemed tele van már kimondott érzelmekkel.
Amikor búcsúzom, mert haza kell mennem, Te is búcsúzol,
De már az elválás pillanatában nagyon hiányzol.
Gondolj bele..
Egy egész napot végigül valaki a szerelme nélkül…nincsen vele..
Ez rossz.
De tudom, hogy újra találkozunk,
Köszönünk, együtt vagyunk, majd ismét búcsúzunk.
Ez jó, hogy együtt vagyunk, annyira, hogy már el sem hiszed,
Csak Te, semmi más, kettesben, csak veled... |
|
|
|