Egyszer volt, hol nem volt,volt egy szerelmes pr, imdtk,s hek voltak egymshoz,veken t. Azt hittk az vk rk szerelem, s nem llhat kzjk senki sem. De egy napon megtrtnt a tragdia, a fi a szvt msnak adta oda. A lny mit sem sejtve elindult a megszokott tallka helyre. A fi is ott volt, vrta mr a lnyt. cskokkal bortotta, de a fi meghtrlt. Kzlte a lnnyal, hogy vge, mert mst szeret, de ekkor a lny a fldre csuklott, s srva remegett. t azta nem ltta mosolyogni senki, mita szaktottak,mr nem tud nevetni. A boldogsgnak rkre vge szakadt, a lny szmra tbb mr nincs tavasz. Rgta nem ltta t mr senki, a szobjban l, s nem tud mst, csak szenvedni. A fi mostmr egy szke lny szembe mosolyog kihvan, s nem sejti,hogy a rgi szerelmt, a penge megvgja hallosan. A lny gy gondolta, gy mr mit sem r lete, gy ht jobb lesz,ha elmegy ebbl a vilgbl rkre. Egy lapot vett kezbe, s bcs levelet rt a finak, minek az elejn,ezek a szomor mondatok voltak: ,,Annak a finak,kit mg most is szeretek, S attl,hogy elmegyek,a sron tl
sem feledek". Miutn szomor levelt,sr knnyek kzt megrta, pengt vett kezbe,vgott, s ment a hallba. A lny szlei ekkor rtek haza, s rgtn mentek fel a szobba, de akkor mr a fldn fekdt, s a hall elragadta. Az desanyja megltta kezben, a vrtl zott levelet, elakarta olvasni,de a szve nem engedelmeskedett. Tudta,hogy a lnya,annak a barna finak cmezte, s mg az aznapi postval azonnal elkldte. Mikor a fi a szomor hangulat levelet megkapta, a bartnjt ppen forrn lelte,cskolta. Mikor a levelet olvasta, szembe knnyek szktek. S ekkor csrgtt a telefon,a lny anyja volt az, Csak annyit mondott: -Vrlak a temetsen holnap. Legyen ott az,ki miatt a lnyom gyilkolt, S ki miatt annyi szeret szvet feldlt. Msnap, mikor eljtt a temets napja, a fi is ott llt a tmegben, zokogva. A temets vgn,a fi oda ment a srhoz, s sr knnyek kzt,csak ennyit mondott: ,,Tudd meg drgm,hogy n tged szeretlek." S ekkor egy hang megszlalt: ,,Mg itt a sron tl sem feledlek." |
AJÁNLOM AZ OLDALT
